Shaggy grammar (KuSza grammatika)

Írta: Linguistic Turn

Kedves olvasóink hiányolták a Kulcsár-Szabó Ernő akadémikusról szóló híreket és elemzéseket.  Bár KuSza nem tagja a Károli Gáspár Református Egyetem oktatói karának, de nagyon sok kapcsolat fűzi őt az ún. református egyetemhez. 1997-ben Szabó Andráson keresztül  felvetette a későbbi menyét, Hansági Ágnest. Bár MENYjelöltnek csak 2 év múlva született egy PhD-ja, jövendő apósára hivatkozva átrendezte a Károli BTK oktatói karát. “A MAB sose fogja akkreditálni a kart, ha X. Y. és Z. itt marad.” Ezzel kezdődött KuSza árnyékkormányzása a Károlin. MENYjelölt kirúgatott pár régi oktatót, és betetette helyükre APÓS vazallusait, pl. az IMO-s Hermannt, aki akkor KuSza doktorandusza volt. KuSza – menyén keresztül – második kifizetőhelyként működtette a Károlit saját köre számára. Ők doktoráltatták pl. Mészáros Mártont is első körben KuSza saját privát kutatócsoportjának tagjaival.

Kulcsár-Szabó háttérbe szorulásának az volt az oka, hogy nyugdíjaztatása után eléggé eltűnt a tudományos közéletből, még az ELTE BTK nyilvánossága elől is. Nyilván úgy gondolta, hogy professzor emeritusként képes lesz megőrizni hatalmát – miközben az emeritusi pótlékkal megduplázza a jövedelmét -, és egyúttal megszabadul hivatali teendői kényelmetlenségétől. Átadta hát a trónt a dauphinnek, ifj. KuSzának, Kulcsár-Szabó Zoltánnak, és látszatra a háttérbe húzódott, hogy ott vén mérgespókként szövögesse a szálakat.  Döntésével azonban “lábon lőtte magát”, hogy az aktuális kormányfő cizellált szófordulatát idézzük. Akik végre hivatalosan megszabadultak az elviselhetetlenül nárcisztikus és zsarnoki főnöktől, nem ettek meszet (ez meg a miénk), hogy nemhivatalosan visszaengedjék. A KuSza hátsó részénél sürgölődő kegyencek is aktuálisabb oltári szentség után néztek. Szegény KuSza tehát a tudomány felé fordult, és megörvendeztetett bennünket egy figyelemre méltó tanulmánnyal. Ennek elemzését osztjuk meg figyelmes olvasóinkkal. –  A szerk.

Kulcsár-Szabó Ernő A jelentés történése az irodalmi műalkotásokban. A beszédszerep nyelvi valósága a Ha negyvenéves… esztétikai tapasztalatában címmel írt valamit (tanulmánynak nem nevezném) a Magyar Nyelvőr (2015/139/2:183-191) című folyóiratba. Ha az alapító szerkesztő, Szarvas Gábor, vagy a legutóbb elhalálozott Lőrincze Lajos olvasná ezt a szósalátát, minden bizonnyal undorral lökné el magától. A jelenlegi szerkesztő elfogadta, lelke rajta.

“Az irodalmi mű (fölcserélhetetlen) egyedisége elsősorban abból a körülményből vezethető le, hogy amit benne alkotott létesülésként a nyelv jóvoltából tudtul veszünk, az alakítatlan formában sehol nem férhető hozzá.” (183.) – indít KuSza. Ami érthető nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy az irodalmi mű anyaga a nyelv, amit egyébként már az irodalom szó etimológiájából is sejtettünk. Professzor úr azt is megfogalmazza ebben a mondatában, hogy az irodalmi műhöz – annak nyelv nélküli formájában – nem férhetünk hozzá. Ha tehát szikével megnyitnánk a szerző agyát, vagy MRI fMRI, PET agyi képalkotó eljárásokkal néznénk bele annak működésébe, akkor sem találnánk meg azt a bizonyos nyelv nélküli irodalmi alkotást. Ez igazi akadémikushoz méltó felismerés, egyelőre próbálunk felnőni hozzá. De folytatja, úgymond “a közlés igényére dialogikusan ráhallgató olvasás a szöveget úgyszólván a nyelvbe visszavezetve segíti léthez az írásban mondottakat”. Szóval a “ráhallgató” (szép KuSzás hapax legomenon) olvasó a “szöveget” visszavezeti a nyelvhez, nos, itt állt meg a mi agyunk, amelynek mentális lexikona nagyjából a magyar Értelmező Szótár szójelentéseit tükrözi vissza. Ha van egy szöveg (‘nyelvileg megformált mondanivaló egységet alkotó egésze’), akkor azt hogyan lehetne “visszavezetni” a nyelvhez? Vagy KuSza itt egy “nem nyelvi szöveg” definiálatlan fogalmával dolgozik? De folytassuk: “az olvasás azonban … csak akkor képes közreműködni az esztétikai tapasztalat eseményében, ha ellen tud szegülni  annak a saját kísértésének, hogy a költői nyelv materiális teljesítményét – a jelentésstabilizáció érdekében – feláldozza az esztétikai  tapasztalat fenomenalizációjának oltárán”. (183) Akkor – itt a piros, hol a piros – megint nyelvi szöveggel van dolga a, na nem az olvasónak, hanem a nomen actionisként megjelenített olvasásnak magának, aki csak akkor lesz, röviden szólva: adekvát, ha nem áldozza fel az épp az imént megtalált nyelvet, ill. ennek materiális teljesítményét a “fenomenalizáció oltárán”. A nyelv materiális teljesítményének értelmezésével van egy kis gondunk – a hangzó vagy az írott matériára tetszik gondolni, akadémikus úr? – de a fenomenalizáció magyarázatát megtaláljuk a következő mondatban: “Tehát ha észrevétlenül sem lép olyan művészetideológiai értésmódok szolgálatába, amelyek abban érdekeltek, hogy a mondottakat a nyelvi keletkezés nem szemantikai szövevényéből “kihámozott” gondolati összefüggésként vagy a nyelvművészeti anyagszerűségtől “megszabadított” dologként (tárgy, ábrázolás, reprezentáció) tegyék hozzáférhetővé.” (184.)

Hát ilyet mi még véletlenül sem tennénk, hogy kihámozzunk akár egy mondatot is “a nyelvi keletkezés nem szemantikai szövevényéből” – mindenekelőtt azért nem, mert ilyen egyáltalán nem létezik. A nyelvi keletkezés ugyanis egy n dimenziós szemantikai térben történik, már amennyiben koherens és konzisztens szövegekről van szó. Tehát az ideális olvasó KuSza szerint semmiféle “értésmód” szolgálatába sem lép, olvasás előtt tabula rasát csinál az agyából. Ez esetben az olvasás kognitív művelete sem jöhetne viszont létre, hiszen az nem más, mint az olvasott szóképek és a saját mentális lexikon elemeinek azonosítása.  De ha mégis – vegyünk csak részt az akadémikusi gondolatkísérletben – sikerülne, akkor bizony a hermeneutikai kör melyik pontján találnánk magunkat? Gyanítjuk, hogy kívül rajta, a nyelven kívüli lét ázalagok és foltos hiénák számára oly otthonos világában.

KuSza saját hagymázos fejtegetése alátámasztására most idefárasztja Humboldtot is, aki szerint “az ember … kizárólag úgy él együtt a tárgyakkal, ahogyan azokat a a nyelv a rendelkezésre bocsátja”. (184.) Ez a fejtegetés – amelyet komolyan vehető írásokban a nyelvi relativitáselmélet előfutáraként szoktak idézni – egyáltalán nem azt jelenti, amit KuSza gondol, ha egyáltalán gondol róla valamit. Az idézet azt jelenti, hogy az ember csak azokat a tárgyakat, jelenségeket, állapotokat képes felismerni, amelyeket a(z anya)nyelve közvetít számára. Ha tehát egy ainu, egy csukcs vagy gilják még sohasem találkozott fácánnal, mert tartózkodási területükön nem honos, következésképpen nyelvük sem tartalmaz erre a szárnyasra referáló lexémát, nem tudja értelmezni ezt a mondatot még anyanyelvén sem, hogy “Lázár legutóbbi vadászata alkalmából 1800 fácánt lőttek le”. KuSza tehát primitív módon félreérti Humboldtot.

Itt legszívesebben abbahagynánk, annyira fáraszt bennünket akadémikus úr azzal, hogy képes egy nyelvtudományi szakfolyóiratban folyton  a konyhanyelvi szó-t használni a szaknyelvi lexéma, szóalak és szóelőfordulás helyett, hogy képes neki “tónust és valőrt” tulajdonítani, hogy azt állítja, csak a főneveknek van “történeti dimenzionáltsága”, tehát a melléknevek, igék stb. nem estek át nyelvtörténeti jelentésváltozáson, az olyan semmit sem mondó hapaxok és besült metaforák halmozásával, hogy “Az olvasás ezért olyan közreműködés a jelentésképződés eseményében, ahol úgyszólván az abba aló bevonódás idézi elő egy olyan részesülés tapasztalatát, ahol nem áll fönn – legyenek azok mégoly “eredetiek” vagy “autentikusak” – az úgynevezett egyéni olvasatok teljesítményének teljes szabadsága.” (184.)

Saját agyunk és ízlésünk kímélése céljából a “szöveg” további részéről csak nagyon röviden beszélünk. Ez nem nehéz, hiszen KuSza a továbbiakban nem tesz mást, mint saját kollégáit – Bárdos Lászlót, Halász Gábort, Halmai Tamást, Kiss Ferencet, Németh G. Bélát és Szegedi-Maszák Mihályt – plagizálja. Az ő elemzéseiket mondja el a “saját szavaival” a címben megnevezett Kosztolányi-versről. A saját szavai persze eléggé ütősek, pl. amikor a fordul ige kapcsán a  “f-rd hangkapcsolat érdes fonológiai materialitásáról” beszél. Akadémikus úr nem tudja, mi a fonológia (melynek tárgya: “a hangok rendszerbe szerveződését meghatározó elvek felkutatása”) és a fonetika (tárgya: a beszédhangok képzése, közvetítése és észlelése”) (David Crystal, A nyelvek enciklopédiája. Osiris, 2003., 205.) különbsége. A fonológia  puszta absztraktumokkal – fonémákkal foglalkozik, egy absztraktumnak pedig nem lehet “materialitása”, tehát amit KuSza erről mond, az önellentmondás, egyszerű hülyeség.

Összefoglalva: Kulcsár-Szabó Ernő akadémikusnak a Magyar Nyelvőrben közölt irománya egyrészt hamis megállapítások egyvelege, másrészt referenciálisan értékelhetetlen szósaláta, harmadrészt egyszerű lopomány. Egyetlen saját felismerés nélkül turkál kitűnő szakemberek műveiben, s mint egy tolvaj szarka kukázza ki és mutatja fel az össze még véletlenül sem illő elemeket, majd az így összeharácsolt és saját testnedveivel gusztustalanul összekent zagyvalék Diebesgutot saját személyének tulajdonítja, s “tanulmányként” oktrojálja rá egy jobb napokat megélt nyelvtudományi folyóiratra.

Van még ennél is lejjebb, akadémikus úr? Szerintem kár erőlködni, ezzel az opusszal örökre szóló díszhelyet szerzett magának a nagy nevettetők és az istenverte tudatlan kóklerek népes táborában.

A kókler “akadémikusról” már egy kötetnyi cikket posztoltunk:

https://jhnnsclvn.wordpress.com/2011/07/20/hungarian-zhdanov-a-magyar-zsdanov/

https://jhnnsclvn.wordpress.com/2011/07/27/ivan-the-terrible-wrapped-in-diaper-rettegett-ivan-pelenkaban/

https://jhnnsclvn.wordpress.com/2011/07/29/gobbledygook-burokrata-halandzsa/

https://jhnnsclvn.wordpress.com/2011/08/01/who-pays/https://jhnnsclvn.wordpress.com/2011/08/05/lnguage-skills-and-ethics-nyelvtudas-es-etika/

https://jhnnsclvn.wordpress.com/2011/08/07/the-power-of-the-dog-az-erosebb-kutya-b-ik/

https://jhnnsclvn.wordpress.com/2011/08/11/recruiter-song-kulcsar-szabo-azt-uzente/

https://jhnnsclvn.wordpress.com/2011/08/12/kulcsar-szabos-list-kulcsar-szabo-listaja/

https://jhnnsclvn.wordpress.com/2011/08/15/the-bolshevik-jauss-a-bolsevik-jauss/

https://jhnnsclvn.wordpress.com/2011/08/16/the-linguist-a-nyelvmuvesz/

https://jhnnsclvn.wordpress.com/2011/08/18/is-erno-kulcsar-szabo-a-law-abiding-citizen-torvenytisztelo-allampolgar-e-kulcsar-szabo-erno/

https://jhnnsclvn.wordpress.com/2011/08/19/power-and-sense-hatalom-es-ertelem-viszonya-kulcsar-szabo-erno-eletmuveben/

https://jhnnsclvn.wordpress.com/2011/08/20/20th-august-augusztus-20/

https://jhnnsclvn.wordpress.com/2013/03/06/the-butcher-smiley-a-hoher-mosolya/