Szerző: Bátori Gusztáv
A Magyar Református Egyház vezetőjének besúgó múltja nem mende-monda és nem rágalom, hanem tény. Bölcskei úgy intézte saját átvilágítását, hogy megvesztegette tartótisztjét, Szabó Béla rendőralezredest, hazudja azt róla, hogy nem jelentett. Ezzel az egyetlen, elfogulatlannak nem nevezhető tanúval “tisztázta” magát a debreceni kálvinista pápa az átvilágító bizottság előtt. Mondhatni, besúgó és tartótisztje kölcsönösen alibiztek egymásnak – közös érdekből.
Bölcskei Gusztávot 1986-ban szervezte be a Hajdú-Bihar megyei politikai rendőrség, a III/III alezredese, Szabó Béla hazafias (!) alapon – tehát önként és dalolva. Három évig jelentett „Bátori” fedőnéven titkos megbízottként, belső elhárító feladatokat hajtott végre a református egyház területén. A rendszerváltás hajnalán, 1989. július 4-én irattározták anyagát, mert nem járt el rendszeresen a kapcsolattartó tisztjével szervezett besúgó találkozókra.
Noha a jelentései neki is, mint oly sok más, ma fontos funkciót betöltő közszereplőnek, “eltűntek”, ez a három éven át tartó foglalkoztatás önmagában bizonyíték az állambiztonsággal való együttműködésre. Három évig ugyanis senkit sem tartanak, ha nem jelent; az olyanokat egy-két hónap után kizárták.Továbbá a jelentés lehetett szóbeli is, amit magnóra vettek, vagy éppen a kapcsolattartó tiszt legépeltette, és utólag aláíratták az ügynökkel.
Püspökünk tehát éveken át szorgalmasan eljárt a titkos találkozókra (ahol nyilván nem csupán kártyázással és ivászattal múlatták az időt), 1989 nyarán pedig, amikor már látta a változás jeleit, azzal a sablonos módszerrel igyekezett szabadulni a kapcsolatától, hogy nem bukkant fel rendszeresen a “randevúkon”. Kizáratta magát, tehát egy darabig bejött neki a sunyi taktika… De már rég tudja róla mindenki, hogy a komcsi rendszer kollaboránsa volt, a rábízott nyáj árulója.