Legal scream of dead souls (Holt lelkek “jogi” sikolya)

Sokakat érdekel, mi történt, mi történik a Jogi Karon, és miért. A miértre még nem sikerült rábukkannunk, de a történések mozaikjai kezdenek összeállni. Az alábbi posztot „Komlovszky” nevű olvasónk küldte be – a szerk.

Szerző: Komlovszky

Két hónappal ezelőtt (2010. január 25-26.) 60 évet ugrottunk vissza az időben. Egy időkapszula segítségével olyan féregjárat nyílt meg, amin átgyalogolt Balla Péter rektor utasítására Katona Sándor belső ellenőr úr és Dr. Horváth Tímea jogi referens a Károli Gáspár Református Egyetem Jogi Karára, ahol a …(kimoderálva – a szerk.), jól seprő új seprűként várta az érkezőket, hogy segítségükkel egy lendítéssel kiseperje a kisöpörnivalót. A féregjárat nyílásából előbukkant ez a három alak – képviselve a Rektori Hivatalt –,  és összeterelték Dr. Jakabfy Gyöngyi dékáni hivatalvezetőt, Kuthán Gabriella titkárnőt és Ács Katalin tanulmányi osztályvezetőt, hogy mindhármuknak azonnali hatállyal felmondjanak.

A legdurvább diktatúrában alkalmazták azokat a módszereket, amelyeket Katona belső ellenőr, Dr. Horváth Timea jogi referens, Deres Petra és a…(kimoderálva – a szerk.) együttesen hajtott végre:

– a három kolléganőnek előttük azonnal össze kellett pakolnia

– a helyszínen átvizsgálták a személyes holmijaikat

– azonnal el kellett hagyniuk az épületet

– az ajtón lecserélték a zárat.

Másnap Kovács Zsolt Csaba gazdasági igazgató „közös megállapodás” aláírására kényszerítette – zsarolással – a kirúgottakat. Mindez Kapa Mátyás dékán úr eltávolítása után történt. Mindhárom kolléganő esetében ugyanaz volt a felmondás argumentációja: „megrendült a bizalom” a fenntartó és az egyetemi vezetés részéről.

Így viselkednek a református egyetemen dolgozó kollégákkal a fenntartó tudtával és beleegyezésével az egyetem irányítói. A jelenlegi Balla-korszak a legsötétebb diktatúra időszakaként fog fennmaradni az egyetem történetében!

Kicsivel később még a portás is áldozatul esett, mert beengedett egy olyan korábban kirúgott kollégát, aki ki is volt tiltva az egyetem épületéből, amit a portás nem tudott, ennek ellenére őt is azonnali hatállyal menesztették emiatt.

Az első villámkirúgás után Balla kapott egy levelet, ami bejárta a netet „Tisztelt Rektorhelyettes Úr! Ön nem az egyetem éjszakai portását menesztette…”

Balla tanult belőle: nem a módszert változtatta meg, sőt, azt inkább bedurvította, hanem a portásra is sort kerített.

Repült két főtitkár, a jogi kar dékánja, a jogi kar rektorhelyettese, a gazdasági igazgató, nagyon sok oktató, és így, lefelé haladva a hierarchiában sor került a hivatal- és osztályvezetőkre, titkárnőkre, recepciósokra, majd a portásra is.

Mert megrendült Balla bizalma a becsületes dolgozókban. Csak a becstelenekben nem. Milyen következtetést lehet levonni abból Balla jellemére, hogy éppen ezt a három adminisztratív dolgozót rúgta ki, és nem a „profi hamisító” Kőfalusi Krisztinát?

De nemcsak a Jogi Karban, hanem az egész Rektori Hivatalban megrendült rektorhelyettes úr bizalma. A bizalmatlan Balla már mindenkit kirúgott onnan, Dr. Jakabfy Gyöngyit, aki a rektoriban debütált, egy “jogi” kanyarral, Somlyó Piroskát viszont kanyar nélkül, közvetlenül, és utoljára még a végtelenül jóindulatú és megbízható Marosi Margót is. Csak Kiss Bélának sikerült természetes úton távoznia: ő ugyanis meghalt, így megúszta a kirúgást. Pongrácz Mártán kívül már senki sincs ott, aki egy fél évvel ezelőtt még ott volt.

Félelem és rettegés uralkodik a Duplaszabó-Balla-diktatúra idején a református egyetem minden egységénél. Tényleg az az érzésünk, mintha a Rákosi-korban élnénk.