The criminal church affair in Pécs (A pécsi egyházi bűnügy)

Elítélték a csaló papot

A képen látható Mayer Mihály püspök épphogy megúszta…

A pécsi ügy rengeteg párhuzamot mutat Bölcskei Gusztáv és Tarr Zoltán sikkasztásaival, azonban a debreceni palástos bűnbanda elleni feljelentéseket – feltehetően e Legfőbb Ügyészségre beépített Lajtár István legfőbb ügyész-helyettesen keresztül – a nyomozó hatóság eddig lepattintotta. Reméljük azonban, hogy ami egyelőre késik, az nem múlik, és egyszer a debreceni palástos gengszterek is a vádlottak padjára krülnek. . A szerk.

Egy ember vitte el a pécsi püspökség balhéját

Szobota Zoltán 2014. 03. 07. (XVIII/10)

Húsz év bűncselekmény, hatvan feljelentés, két év nyomozás, egy vádlott, két év bíróság és közel négy év börtönbüntetés az egyenlege annak az egyházmegyei panamának, amelyből komoly politikai manőverek árán lehetett csak kimenteni egy püspököt és további egy tucat elkövetőt. Egy ukrán e-mail címről a lapunk szerkesztőségébe is eljuttatott névtelen, a Legfőbb Ügyészségnek címzett nyílt levélben csalódott pécsi katolikusok igyekeznek felhívni a közvélemény figyelmét a négy éve húzódó büntetőeljárás nyilvánvaló ellentmondásaira.

Első fokon bűnösnek mondta ki, és három év tíz hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Pécsi Törvényszék Wolf Gyulát, a Pécsi Egyházmegye korábbi vagyonkezelőjét. A katolikus papot (egyben pápai káplánt) költségvetési csalásban, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelésben és a számvitel rendjének megsértésében marasztalta el a bíróság, és az általa okozott kár megtérítésére kötelezte: az államnak nyolcmilliót, az egyház­megyének ötvenötmillió forintot kell fizetnie.

A csúnya történet gyakorlatilag a rendszerváltásig visszavezethető, de Wolf Gyula 1994-es színre lépésétől már nyomon is követhető. Lebukásáig akadálytalanul folytatta üzelmeit, melyek a terhére rótt cselekményeknél feltehetően sokkal szélesebb skálán mozogtak. Ezt onnan sejthetjük, hogy az egyházmegye püspökét és hálózatát 2010 őszén lebuktató, kiugrott katolikus pap, Csizmadia Zoltán, valamint az ő merészségén felbátorodó hívek összesen mintegy hatvan rendbeli bűncselekménnyel kapcsolatban tettek feljelentést. Mayer Mihály, azóta leköszönt megyés püspök és a volt gazdasági igazgató neve olyan bűncselekmények gyanúja kapcsán került a nyomozók figyelmébe, mint zsarolás, okirathamisítás, csalás, sikkasztás, pénzmosás, pénzügyi és ingatlanpanamák (Szent János Hotel, Csele Hotel, püspöki palota, máriagyűdi ferences kolostor, Gaudium Nostrum stb.), pedofília és homoszexuális zaklatás.

Ami a nyomozást illeti, annak genezise máris felveti a nagypolitika jelenlétét a folyamatban. A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság megszólított előadója azonnal jelezte, hogy összeférhetetlenség miatt nem ők nyomoznak majd, ám az ügy csak két hónappal később landolt először Tolna, majd Somogy megyében. Addigra a nyomok kihűltek, a bűnjelek és a felhalmozott vagyon nagy részét eltüntették – mondta forrásunknak egy kaposvári rendőr, aki rálátással bírt a nyomozócsoport kétéves munkájára. Így is több tucatnyi hatóságot kerestek meg és számos szakértőt rendeltek ki a rendőrök, illetve kihallgattak több mint kétszáz tanút. Nem egy információhordozó és áldozat azonban félelmében külföldre menekült, vagy „hallgatási pénzben” állapodott meg az egyházmegyével.

Egy ukrán e-mail címről lapunk szerkesztőségébe eljuttatott nyílt levélben az ügyet alaposan ismerő katolikus hívők a Legfőbb Ügyészség figyelmét igyekeznek felhívni a büntetőeljárás nyilvánvaló ellentmondásaira. Nekik főleg az fáj, hogy noha Semjén Zsolt KDNP-elnök már a 2000-es években figyelmeztette a pécsi egyházmegye vezetését a botrány veszélyére (szálloda egymilliárdért, 40 milliós BMW,  3 milliós pásztorbot, több milliárd a püspöki palotára stb.), a gazdasági panama részterületei továbbra is virágoztak, és mindenkinek – elsőként Wildmann Jánosnak, az Egyházfórum című katolikus periodika főszerkesztőjének – beletört a bicskája, aki átvilágítást sürgetett.

Ez egy darabig a Vatikánra is igaz volt, ám egy idő után sikerült leleplezni a pécsi püspökség vatikáni „ügynökeit”, és a nunciatúra több papot is meghallgatott az ügyben. Mivel Mayer Mihály nem volt hajlandó elmozdítani – a Róma szerint „feladatai ellátására alkalmatlan” – Wolfot, egy német nyelvű levélben kapott erre végső parancsot a Szentszék illetékesétől. Akadékoskodásába végül maga a püspök is belebukott: mindketten „megromlott egészségi állapotukra tekintettel” távoztak hivatalukból. A gazdasági papgurunak még volt annyi lélekjelenléte, hogy feljelentse főnökét menesztése miatt, de elbukta a munkaügyi pert.

A csalódott pécsi katolikusok azt is sérelmezik, hogy a vádirat a tényleges ügyek 80 százalékát nem is tartalmazta, egy ember vitte el a legalább két tucat közreműködő (köztük ügyvéd, jogtanácsos, helynök stb.) balhéját, és a politika kiskaput mutatott a 70 éves Mayer püspöknek. Aki egyébként számtalan, a per tárgyává tett dokumentumot társszerzőként jegyzett Wolffal, valamint fiókba mélyesztette a visszaélésekről szóló panaszleveleket, feljelentéseket. A bíróság egyszer hallgatta meg, ahol is elmondta, hogy megbízott a vádlottban, és nem látott bele az egyházmegye zavaros pénzügyeibe, inkább a szentségek kiszolgáltatására és a protokolláris teendőkre koncentrált.

Annak azért üzenetértéke van, hogy a gazdasági igazgató ügyvédje nem védence felmentését kérte perbeszédében, hanem felfüggesztett szabadságvesztést. 16 éves regnálásának idejéről Wolf Gyula egyetlen évvel tud csak nagyjából elszámolni, a többi könyvelés úgymond „elveszett”. A vádiratba emelt ügyek összesen több százmillió forint kárt okoztak az államnak és az egyházmegyének. Ebben nem a munkáltatói kölcsönök, fiktív kistérségi támogatások, okirathamisítások, illetékek visszatartása jelentette a nagy tételt, hanem az egyházmegye tulajdonában lévő és a püspökség ingatlanjait kezelő Fény Kft. (ügyvezető: Wolf Gyula) nevében megvalósított csalások (túlszámlázások, eltartási és ajándékozási szerződések ingatlanjainak elsíbolása, színlelt szerződések stb.)

Írásos vallomásában Wolf atya csak részben ismerte el bűnösségét, és megítélése szerint a katolikus egyház belső szabályait betartva intézte a püspökség pénzügyeit, amelyről minden döntéshozónak és felettesének tudomása volt.

Forrás: http://www.hetek.hu/belfold/201403/eliteltek_a_csalo_papot, a folytatást a Hetek c. országos közéleti hetilap 2014. március 7-i számában lehet elolvasni, vagy itt a beszkennelt változatot: