The third petty affair (A harmadik piti szabálytalanság)

A Riskó-ügy

Ez annyira piti, hogy ez nem is ügy. Riskó Enikő esete önmagában nem szúrt volna szemet senkinek, ha nincs mellette a Mészáros- és a Baranyai-ügy. Szerény kis ritéjével észrevétlenül átcsúszott volna.

Előzmény

Riskó Enikő Baranyai Katalinhoz hasonlóan sikertelenül próbálkozott egy másik doktori iskolában fokozatszerzéssel. Ő a Debreceni Egyetem germanisztikai doktori iskolájának volt a hallgatója, ám disszertációja védésre bocsátását témavezetője, Lichtmann Tamás a házi vita után nem javasolta.

Riskó Enikő ezt követően átjelentkezett a Károli Irodalomtudományi doktori iskolájába, ahol rendes beiratkozott hallgatóként még három évig dolgozott a szövegén, amit ott védésre újra benyújtott. A Károlin nemcsak örömmel fogadtak sikertelen dolgozatokat, hanem majdnem kezet csókoltak a bukottaknak. Van szöveg! Nem megíratni kell a jelölttel, netán megírni helyette, hanem csak elfogadtatni. Ez jóval kisebb munka, csak szervezés kérdése, amiben a károlisok profik.

Házi vita

A házi vita jól sikerült, különösen a külső opponens, Széles Klára találta jónak a dolgozatot, a belső opponenst, Komlósi Piroskát a disszerens pszichológiai felészültsége nem győzte meg, de hát végülis ez egy irodalomtudományi doktori iskola, mégha irodalompszichológiáról szól is a dolgozat. De a kérdés itt csak az volt, hogy cum laude vagy summa cum laude legyen majdan a végeredmény.

Védés

A házi vita után átdolgozott szövegtől a külső opponens lelkesedése is alábbhagyott, ugyanis az átalakítások rontottak a szövegen. A pszichológiai koncepció gyenge maradt, de a szöveg törzsrészét kitevő Hermann Hesse-regény-elemzések jók voltak. A bizottságban három külsős tag volt, a belsők egyike sem az irodalom tanszékről jött, hanem egy germanista és egy pszichológus képviselte a Károlit. A vita élesbe ment, a jelölt megfontolt, okos válasza billentette végül javára a mérleget. Az 5 tagú bizottság 25-ből 16 pontot adott, ami 64 %, rite, az elfogadhatóság határán mozgott. Végeredményben ez egy becsületes védés volt, ahol a jelölt minden tőle telhetőt megtett, és a bizottság is lelkiismerete szerint mérlegelt. Hogy a védés kimenetele végig nyitott volt, azt az eredmény is mutatja.

Védés utáni történések

A védés után néhány héttel Demes-Kőfalusi Krisztina titkárnő a jelöltet telefonon zaklatni kezdte, hogy cserélje ki korábban leadott nyilatkozatát a témavezetőjével való konzultációról. Ez ugyanis egy témavezetőre vonatkozott, Hima Gabriellára, aki 3 éven át vezette a jelölt germanisztiai tárgyú, 20. századi német irodalomról szóló dolgozatát. Ha Riskó Enikő nem ad egy új nyilatkozatot arról, hogy témavetőiivel, azaz Hima Gabriellával és a különben régi magyaros Szenci Molnár kutató dékánnal, Szabó Andrással is konzultált, és mindezt visszadátumozva a védés előtti időpontra, akkor nem adják ki neki az oklevelet. Riskó Enikő egy ideig habozott, majd eleget tett a kérésnek.

A sors iróniája, hogy most éppen ezért nem kapja meg az oklevelet.

A MAB nála két problémát talált. A határidő ellentmondásosságát, ami fenti antedatálás miatt keletkezett, a másikat pedig abban látta, hogy Szabó András „társtémavezető” kutatási területe nincs összhangban a jelölt témájával.

Riskó Enikő és Szabó András mindössze egyszer találkozott, a házi védésen, amikor Riskó Enikő a pulpituson ült, Szabó András pedig a közönség soraiban. Telefonon sohasem beszéltek, és e-mailt sem váltottak.

Riskó Enikő disszertációja leadásakor két választás előtt állt: vagy beírja Szabó András nevét Hima Gabrielláé mellé társtémavezetőnek, vagy nem megy át a védésen. A disszertáció február közepi leadásakor Szabó András dékánnak még nem volt témavezetettje. Ekkor még Riskó Enikő volt az egyetlen reménye a törzstagságot jelentő fél témavezetett megszerzésére. Mészáros Márton neve akor még fel sem merült. (Emlékeztetől: Mint a Some petty errors c. posztból tudjuk, a március 26-án védő Mészáros Mártonnak csak 17 nappal korábban, március 9-én jutott eszébe, hogy mégsem a 20. századi magyar protestáns médiáról akar értekezni Hima Gabriella vezetésével, hanem Lutherről, Szabó Andrással mint témavezetővel.)

Mennyi vethető ebből a két apró szabálytalanságból Riskó Enikő szemére? Annyi, hogy gyáva volt, nem mert nemet mondani a dékánnak, és hogy debreceniként nem ismerte ki magát a budapesti református egyetemi életben.

Másrészt, ha meggondoljuk, hogy a debreceni kudarc után összetört önbizalommal állt ilyen nehéz választás előtt, amiből eleve lehetett tudni, hogy a dékánnal szemben ő lesz a vesztes, és a dékán alá beosztott témavezetője sem biztos, hogy meg tudja őt védeni, úgy is felfoghatjuk, hogy Riskó Enikő zsarolás áldozata lett.