The Priest and the Janitor (A Pap és a Pedellus)

Szerző: Móra Fecó

A Pedellus Panasza

(kissé előreszaladva a jövőbe, 2020 szeptemberében)

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van

a Fülöp Tamásnak.

 

Szeretne maradni,

rektorkát játszani,

de egyedül nem megy,

partnert kell találni.

 

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a Lukácshoz,

várban lakó Palkó

Ágicájához.

 

Azt mondja a balga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a Palkó

hátsó felét nyalja.

 

Útra kelt azóta

Piroska s Zita is:

„maradj csak itt magnak,

akár gyökérnek is”.

 

Csak a Fülöpkének

szomorú az ének

nincsen már tanszéke

az árva fejének.

 

Keresi, kutatja,

repül gallyrul gallyra,

„rektorság”, „rektorság”

egyre csak azt hajtja.

 

Úgy hírlik, nem azt a rektort menesztik a kettő közül, aki nyilvánvalóan alkalmatlan a posztjára, hanem váratlanul a másikat. Ha a református Paprektor és a kecskeméti Pedellusrektor közül valamelyik bukására lehetett volna fogadni, egyértelműen az utóbbira esett volna a választás. Hisz Zsengellér a sikersztori hőse, aki lenyelte a kecskeméti Pedagógusképzőt. Ráadásul ő igazi professzor. Fülöp Tamás, aki feltupírozott tanítói diplomával és értékelhetetlen tudományos munkássággal került a Neumann rektori posztjára, a Pedagógusképző elvesztése után végképp kipenderülni látszott onnan. A maradvány intézményben nincs olyan hely, ahová szakmailag tartozhatna. Bár szorgosan ültetgetett fákat az új campusra, kertésznek nem kertész. Bár azt állítja magáról, hogy kész építészmérnök, hisz írt egy cikket a szolnoki megyeháza épületéről, papírja nincs róla, és a GAMF-ra különben is gépészeti diploma kellene. Közgazdásznak sem közgazdász. Viszont a Gazdaságtudományi Kar hölgydékánja (szőke nő) diploma nélkül is fogadja. De rektorként akár át is helyezheti magát akármelyik Karra, amelyik a Neumannon marad. Hogy ő is maradhasson. Mármint a rektori poszton.

Pedellusunk olyan lázasan keresi a helyét az új struktúrában, mint Móra cinegéje a cipellőjét. Nagy támogatója, Ailer Piroska (szőke nő) volt rektor már Debrecenbe távozott. Másik támogatója, a Fülöp által egyébként csúnyán elárult Finta Zita (szőke nő) ex-kancellár Pestre ment azóta. A Matolcsy-rokon Szemereyné Pataky Klaudia (sötétszőke nő) polgármester asszony pedig kevés ahhoz, hogy ebben segíthessen. Ám a Pedellus lelki szemei előtt felcsillant egy újabb (szőke) nő sziluettje, aki megmenthetné a seggét. Szolnok! Hát persze! Csakis ott teremnek az igazi Fülöpmentő nők! Ahogy 2016-ban Kállay Mária szolnoki alpolgármester asszony és kecskeméti kancellári állásban levő barátnője, Hegmanné Nemes Sára, aki egyébiránt szintén szolnoki lakos volt, bejátszották őt a kecskeméti rektorhelyettesi székbe, most a volt szolnoki főiskolai főtitkár, Lukács Ágnes tarthatja őt ott. Az a nő, akit Szolnokról való kirúgása után Palkovics vett magához kabinetfőnöknek. Lukács a Szolnoki Főiskolán az azóta megbukott triumvirátushoz tartozott: Túróczi Imre rektorral és Kóródi Márta rektorhelyettessel hárman irányították a szép emlékű főiskola életét. Fülöp, aki akkor még a szolnoki főiskolai rektorságra gyúrt keményen, több időt töltve Kállay Mária és Hegmanné társaságában, mint két főállású munkahelyén, a Szolnoki Főiskolán, ahol tanszékvezető és a megyei levéltárban, ahol igazgató volt együttvéve, eszméletlenül fúrta három felettesét, akik szolnoki rektori ábrándjai útjában álltak. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy most az általa is megfúrt Lukács Ágnes ITM kabinetfőnök irodájába járkáljon Palkovics megpuhítása érdekében.

A Pedellus siráma, Móra versével ellentétben, hepienddel végződhet. Csak megmarad neki az a fránya rektorság! Nem úgy, mint Zsenginek, aki nem az eszére, hanem a szívére (hogy más testrészét ne is említsem) hallgat, ha nőről van szó. Lenne mit tanulnia a Papnak a Pedellustól.

Most például azt, mire jók a szőke nők: beszopnak minden dumát, és észre sem veszik, ha manipulálják őket.

“Milyen volt szőkesége…”
(Palkóffy kabinetfőnöke valaha fénykorában…)