Stephen King, George Soros and the Fat Cat (Szent István, Soros György és a Pocakos Szarka)

Szerző: PuPu

Hajdani szép május elsejék emlékét idézi, ahogy a Fidesz KB Agit-Prop osztálya kiadta az augusztus 20-i jelszavakat. Annak idején ez ugyan május elseje előtt volt szokásban, de az komcsi ünnep volt, most a keresztyén a trendi. Ez a szerencsétlen augusztus 20, mely már annyi mindennek volt ünnepe, miközben igazából soha semminek, kibírja ezt is – államalapító királyunk nevenapja ismét az aktuálpolitika foglya lett. Még tűrhetően is járt, kinevezhették volna Alaptörvényünk ünnepének, de hálistennek megúszta, hogy az Alaptörvény Asztalán gyakják a fiúk a demokráciát. Félreértés ne essék, az asztal felettébb alkalmas az aktusra, Tőkés püspök is prütykölésre használta az íróasztalát, amikor éppen nem a családjával teremtett rajta kapcsolatot – levélben. Most tehát keresztyéni alapon nem a Szent nevenapját, hanem veszélyben összeforró magyarságunkat ünnepeljük, az aktuális jelszó pedig, hogy választanunk kell Szent István és Soros György között!

Államalapító királyunk nem egy mai brand, ezer éve építgeti majd minden kurzus, talán csak Nagy Szulejmán tekintett el ettől. A magyarság építésének kipróbált harcosáról van szó, aki bármit tett is (például tökig vérben gázolva, idegen csapatok élén verte szét rokona csapatait, majd felkérte a kedves rokont, hogy a győzelem tiszteletére segítsen az új rendnek feldekorálni az országot) – jól tette. Ez praktikusan azt jelentette, hogy Koppányt négyfelé vágatta és a jelentősebb városok kaptak belőle a városkapu fölé egy-egy darabot a keresztényi irgalom nevében. De ne legyünk történelmietlenek, akkoriban ez volt az eljárásrend trónviszályok idején, amelyik győztes nem volt kegyetlen, azt nem vették komolyan, és úgy járt, mint Gyurcsány, aki egy virtigli puccskísérlet után nem merte becsukatni a kis pöcsöt, hanem demokratáskodott egy sort, meg is kapta aztán, amit megérdemelt. István viszont durván jó király volt, ő aztán nem lacafacázott, szentté is avatták, ahogy illik – ez a nép az erőt tiszteli, ennek híján az erőszakosságot. Viszont most ellenfele támadt a kormányzati kommunikáció szerint, az ellenfelet Soros (azelőtt Schwarz, natürlich…) Györgynek hívják, és bár ő sem mai darab, de azért ezer éves múltja még nincs. Szerintem nem is tudta ezidáig, hogy ilyen nevezetes történelmi személyiséggel keveredett ellenséges viszonyba. Valószínűleg azt hitte, hogy ellenfele a Pocakos Szarka, Puskás reinkarnációja, a Világpolitikai Tényező, de tévedett. Az embert ellenségei is minősítik, akár büszke is lehet erre a helyzetre, habár nagy bajban van, mert mi lehet egy Szent Istvánra tromf – estleg bemond egy Mózest?

De hát ez az ő baja, én inkább azon gondolkodom, hogy a lúdvári tanyán élő Juliska néni mit fog kezdeni ezzel a dilemmával? Merthogy ezidáig tudott választani, hiszen a tét legfeljebb a tizenharmadik vagy a tizennegyedik havi nyugdíj volt, és ez egyszerű dolog, aki nagyobbat mond és aláhúzza háromszor nemzetiszínű ceruzával, az nyert. Nade most, ez azért egy nehezebb helyzet, hiszen Szent Királyunk már csak az egyik kezével mutathatja az utat, azt is a papok cipelik egyelőre, mígcsak ki nem derül, hogy tulajdonképpen a Pancsó Arénában van a helye, Puskás Öcsi bronzba öntött lába, a Szent Bal mellett. Ellenben Soros még dacol a természet törvényeivel, sőt, tulajdonképpen ő az Ősgonosz, az Antikrisztus, mindennek oka, megelőzve hazánkban Putyint is, akinek státusza nálunk a boszorkány vállán ülő delfinével azonos – határeset. (Ha kitalálod herceg, hogy mi ül a vállamon, tied leszek, mondá a vasorrú bába, miközben a fekete macska méltóságteljesen nézelődött a vállán. Delfin, mondá a megrettent herceg. Határeset, ingatta fejét a boszi, aztán intett: jöhetsz…) Hogy Gyurcsány? Ugyan már, Soros őt egy pillanat alatt lenyomta, mint Süsü a cölöpöt, vele mostanában már csak Botka foglalkozik – sic transit gloria mundi, ugye… De ez a Soros, ez Amerikából küldi ránk a migrácsot, megerőszakolni Juliska nénit, de még a libáját is, elinni a drága magyar vizet, a férfiak meg mise helyett nem kocsmába járnak majd, hanem a mecsetben hasalnak és egymás seggét nézegetik, és akkor még a rituális mosakodásról nem is beszéltünk! Rengeteg pénze van, kitelik belőle akár egy tizenötödik havi nyugdíj is, el kellene ezen kicsit alaposabban gondolkodni… Az itt a kérdés, hogy Juliska néni hajlandó-e ujjat húzni a nagyhatalmú Sor(o)ssal a Világtényező kedvéért…

Idáig is nyilvánvaló volt, hogy Orbán sültbolond, de amit mostanában művel, az már a grazi agykurkászok számlájára írható. Hárommilliárdért építtet lelkigyakorlatos házat a XII. kerületben, oda fog majd bevonulni elmélkedni, ha végképp beketyózik. Államköltségen,  természetesen, legcélszerűbb lenne olyan intézményt építeni, melyben a cellákra csak a megbízható zárat kell felszerelni, aztán az első adandó alkalommal rákattintani a műanyaglakatot – hadd rohadjon el… A lakat, természetesen…

Az ország még úgy-ahogy egyben van, huszadikán meghallgatjuk az ünnepi szónokokat, akik – ellentétben nagyeszű ellenzékükkel – mindenütt ugyanazt a szöveget mondják. Hadd kívánjunk hát mi is a kedves olvasónak bort, búzát, békességet, otthonülő feleséget és bő gyermekáldást!

Amúgy meg egy józan főt országunk élére: Soros 4 prime-minister!

(Forrás: http://www.pupublogja.hu/2017/08/az-evszazad-merkozese-ketrecben-szent.html)