Ezt a posztot néhány szerkesztőségi tag tiltakozása ellenére a főszerkesztő jóváhagyásával közöljük.
Szerző: Átvert trubadúr
Dícsérni jöttem Balogot, nem temetni – mondhatnám a híres Antonius-idézet megfordításával. Már a csapból is az folyik, hogy “Balog monnyonle”. Akárcsak Gyurcsány öszodi beszéde után ettől a “monnyonle”-től visszhangzik a református média egyik fele. És a leghangosabb kórustagok nyilván addig akarják ezt szajkózni, amíg követelésük nem teljesül. Ez a “monnyonle” kórus jól elszórakoztatja magát, miközben tagjai azon versengenek egymással, melyikük tudja ezt hangosabban és hisztérikusabban sikítani. De az ország nagyobbik fele unja ezt a monoton őrjöngést, egyrészt mert nem reformátusok, másrészt mert senkinek nem izgalmas, ha már a döglött oroszlánt rugdossák. Ebben nincs semmi bátor, semmi hősies. Nem mintha Balogot akár döglött állapotában oroszlánhoz lehetne hasonlítani – legfeljebb egérhez. Egy riadtan pislogó, mindenkitől rettegő, állandóan menekülő kisegérhez. Aki addig menekült egérlyuka leghátsó zugába, hogy már a farkincája se látszódik ki. Már életjeleket sem mutat.
Apropó, farkinca! Minden ezzel kezdődött, mármint Balog farkincájával, amikor még miniszter volt az EMMI-ben, és hogy ezt a testrészt milyen állapotban, helyzetben, kontextusban vette fel a kamerájával titokban a minisztérium akkor még kis kávéfőző titkárnője, Novák Katalin. Mert ha nincs ez a titokban készült felvétel a farkincáról, Nováknak nem lett volna mivel zsarolnia Balogot. És ha nem lett volna Balog zsarolható, Novákból sose lett volna államfőnő.
Végülis mi rosszat tett Balog, amiért le kellene mondania? Nem ő döntött a pedofilsegítő szabadon engedéséről, hanem az államfőnő. Nem ő írta alá a kegyelmet, hanem Novák. Balog legfeljebb rossz tanácsot adott. A tanács csak tanács, de a döntés tett. Ezért pedig Novák a felelős. Ezzel védekezik Balog, és ebben teljesen igaza van.
De van ennek a “rossz tanácsnak” több jó oldala is, amit még eddig senki sem értékelt Balog javára. Pedig megérdemelné.
- Balog a rossz tanácsával megszabadította az országot a riherongytól, akit ő ültetett a nyakára. Ezzel jóvátette ezt a hibáját.
- Balog nem önszántából neveztette ki Novákot államfőnek, hanem mert az megzsarolta. (Sőt, a luvnya a férjéből is alezredest csináltatott egy hónap alatt katonai előképzettség nélkül, amit még senki sem korrigált. A botcsinálta alezredest nem siettek olyan gyorsan kirúgni a feleség által szerzett állásból, mint Varga Judit férjét.) Balog bosszút állt egy aljas zsarolásért, és ez is a javára írandó.
- Nem Balog mászott rá Novákra, hanem fordítva, hogy csapdát állítson neki és zsarolhassa. Nem szerelemből, hanem számításból csábította el a szerencsétlen balféket. Balog becsapott hősszerelmesként jogos bosszúból nyomta bele Novák fejét a trutyiba a sajátja helyett.
- Ha valóban Balog járta ki a pedofilsegítő megkegyelmezését, akkor végső soron az ő érdeme, hogy ez a lagymatag állóvíz, ami a fásult magyar közéletet jellemezte, mozgásba jött, és felforrósodott. Pont jókor, az EP választás előtt. Végső soron Balog indított el egy olyan tömegmozgalmat, amely ha fülkeforradalomhoz talán nem is, de a Brüsszelt elfoglalni akaró Fidesz számára érzékeny mandátumveszteséghez vezethet. Nem mintha a Magyarországot megillető összesen 21 szavazat ehhez a megalomán tervhez elég lenne. De lehet, hogy csak a felét kapja meg a Fidesz. Ezt a Fideszre mérendő hatalmas csapást feltétlenül Balog javára kell írnunk, ha bármennyi is teljesül belőle. Balog érdemei ma még felbecsülhetetlenek.