John’s true testimony (János igaz tanúvallomása)

Szerző: John

Bolyki János főművének címe: „Igaz Tanúvallomás” – Kommentár János evangéliumához.  János evangélista szemtanúként hiteles, vagyis igaz tanúvallomást tett Jézus Krisztusról. A szintén János keresztnevű szerző, Bolyki, pedig erről a tanúról, János evangelistáról, tesz bizonyságot mai tanúként. Nem véletlenül vonzódott Bolyki János egész életében druszájához, Jánoshoz. Érezte vele a sorsközösséget.

Nomen est omen.

Bolyki Jánosnak halála előtt még alkalma volt igaz tanúvallomást tenni. Nem Jézusról, mint druszájának, hanem csak egy csalóról: Pethő Sándorról, aki becsapta és felhasználta őt. Pethő, amikor megszimatolta, hogy egy újságíró nyomoz utána, letiltatta egyetemi tanári pályázata anyagát a MAB-nál. Hasonlóan járt el hat évvel ezelőtt Miskolcon: amikor égett a talpa alatt a talaj, mert nem tudott egyetlen egyet sem bemutatni a tanszékvezetői pályázatában feltüntetett több tucatnyi külföldi publikáció közül, gyorsan visszavonta a pályázatát, hogy ne legyen nyilvános az anyag, ne tekinthessen bele többé senki, ne ellenőrizhessék az ott feltüntetett publikációs tételeket, önéletrajzi állításokat.

De Bolyki János az újságíró kérdésére a legmagátólértetődőbb természetességgel mondta el, mi szerepelt Pethő publikációs jegyzékében: nagyrészt francia nyelvű, francia vallástudományi szemlékben megjelent írások. Nem azért mondta ezt el, mert fel akarta nyomni Pethőt. Ez eszébe sem jutott. Csak mintegy magyarázatképpen, hogy ő miért nem tudta ellenőrizni ezeket az anyagokat – hiszen ő nem tud franciául. Azt is megjegyezte, hogy volt néhány magyar és német nyelvű publikáció is. Ezekből az adatokból már következtetni lehet Pethő egyetemi tanári pályázatának tartalmára. A magyar és a német nyelvű publikációból csak „néhány” volt, azaz több is, ám ezek száma elenysző a francia nyelvűekhez képest, amik radásul Franciaországban jelentek meg, ottani szaklapokban. Ezzel az „igaz tanúvallomás»-sal Bolyki akaratlanul lebuktatta Pethőt, akinek kilenc évvel később sem volt még egyetlen idegen nyelvű, nem hogy francia szaklapban megjelent publikációja.

Bolyki János igaz ember volt. Bántotta, hogy önhibáján kívül részt vett egy csalásban. Próbálta jóvátenni, de nem akart senkinek ártani. Főleg a református egyetemnek nem. Ezért azt gondolta, rábízza a titkot az illetékesre, Balla Péterre, hogy diszkrét módon ő tegyen rendet ebben a zűrzavarban. Balla természetesen nem tett semmit. Az egyetlen, amit tett, az volt, hogy leszidta Bolykit, amiért nyilatkozott, megfenyegette, hogy elveteti tőle az emeritus professzori címet, az egyetem árulójának nevezte. Arra akarta kényszeríteni, hogy a 168 óra ellen indítandó perben tanúskodjon Pethő mellett és az újságíró ellen. Ezzel megoldhatatlan dilemma elé állított egy igaz embert, aki nem bírt hazudni, ám Balla Péter tilalmára az igazat sem mondhatta el. Balla arra szólította fel Bolykit, hogy a Magyar Köztársaság bírósága előtt hamis tanúvallomást tegyen.

Bolyki szerencséjére az egyetem hírhedt ügyvédje, dr. Takács János László olyan zagyva beadványt írt Balla Péter nevében keresetként, hogy azt a bíróság értelmezhetetlenkét visszadobta, azaz be sem fogadta. De Bolyki nem bírta a feszültséget. Az üldözés, a megszégyenítés és a teljesíthetetlen parancs elől a halálba menekült.

Ám Bolyki János nem ment úgy el, hogy rendezetlenül hagyta volna a csalással szerzett egyetemi tanári kinevezés ügyét, amelybe méltatlanul őt is belevonták. Halála előtt még tanúskodott: „igaz tanúvallomást” tett Pethő egyetemi tanári pályázatának hamis voltáról. A pályázat volt hamis, nem az ő tanúvallomása.  Bolyki soha nem tanúskodott volna hamisan, még parancsra sem. Inkább meghalt.

Nyugodjék békében ez az igaz ember.