Wanna be a prostitute (A református egyház elqrvulása)

 

Orbán Viktor 1992. február 14-én a Fidesz pécsi kongresszusán még elítélte az egyház politikai szerepvállalásra kényszerítését. Mint utóbb kiderült, csak azért, mert (akkor még) nem ő prostituálta az egyházakat. Azóta már messzebb ment ezen az úton, mint bármelyik elődje. De nem minden esetben beszélhetünk kényszerről vagy nyomásról. A Magyar Református Egyház és a Károli Gáspár Református Egyetem vezetői, amint az az alábbi posztból kiderül, önként és dalolva választották az elkurvulás útját Orbán alatt…

Írta: Tóth Károly

Tiszteletem jeléül írom ezt mindazoknak a lelkészeknek, teológusoknak és híveknek a magyarországi református egyházon belül, akikre az alábbi kritikus sorok NEM VONATKOZNAK. Tudom, hogy ők nem töltenék meg a SYMA Csarnokot, talán még a Zsinat Abonyi utcai házát sem. De ők azok, akiknek tevékenységétől remélhető, hogy a magyarországi református egyház eróziója és erkölcsi-intellektuális züllése nem erősödik tovább.
2011-ben második kiadásban jelent meg Friedrich Wilhelm Graf teológus Kirchendämmerung. Wie die Kirchen unser Vertrauen verspielen [Egyházak alkonya, Hogyan játsszák el egyházak a bizalmunkat] című könyve Münchenben, a Beck Verlagnál.
Ez a nagyon figyelemreméltó könyve sorra veszi azokat a hibákat, sőt bűnöket, amelyek a mai egyházakra jellemzőek, s végső soron felelősek azért, hogy a lakosság jó része elidegenedik a keresztény felekezetektől, és vagy a konzumidiotizmusba süllyed, vagy pedig spirituális szomjúságát NEW AGE szekták tisztának éppen nem nevezhető forrásaiból csillapítja.
Graf teológusként nagyon jól ismeri a protestáns egyházak belső életét. Saját tapasztalatai alapján hét főbűnre vezeti vissza a német protestáns egyházak diszfunkcionális működését. Én ezek mentén haladva reflektálok a magyar református egyház működésére.
1. A (hiteles) nyelv elvesztése A protestantizmus minden országban szoros kapcsolatban állt a nemzeti nyelv és nemzeti kultúra fejlődésével, elég a bibliafordításokra és a nemzeti nyelven történő igehirdetésre utalni.
A mai egyházak azonban nem méltók Luther és Kálvin szellemi örökségére. Ha meghallgatunk egy átlagos templomban egy igehirdetést, magunk is meggyőződhetünk róla, hogy a magyar református lelkészek homiletikai felkészültsége siralmas. De nincs ez másként a magasabb szinteken sem. Az utóbbi években, mióta Bölcskei Gusztáv professzorként (???) osztja az észt, javult a helyzet. Bogárdi Szabó felkészültebb retorikailag és exegézis szempontjából is. Ügyes kis prédikációkat hallani tőle, csak éppen a lélek hiányzik belőlük. Kitűnik belőlük viszont a keresztyéni szellemtől mélyen idegen önhittség és fennhéjázás. Az ő elkötelezettsége nem a Teremtőt, hanem Orbánt szolgálja, jól érezhető volt ez, amikor süvegben, palástban megáldotta a felcsúti stadiont.
2. Eltávolodás a tudománytól A teológiai karok nem állnak a mai kor színvonalán sem az oktatók felkészültsége, sem a tananyag tartalma alapján. Melanchthon 1518-ban a Wittenbergi Egyetemen a görög tanszék vezetését ezekkel a szavakkal vette át: „A tudomány iránti szeretet éa hivatali kötelességem ösztönöznek arra, hogy a tudományok újraéledése ás a múzsák újjászületése jegyében vezessek benneteket a barbárok elleni harcban…”
A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi karának barbár tudománytalanságát alig kell sokáig bizonygatni. Elég, ha Pethő Sándor professzor – a HTK doktori iskolájának törzstagja – okirathamisítással és csalással szerzett professzori címére utalunk. A KRE rektorának – Balla Péternek – tudományos hiteltelenségét tudományos kritikák bizonyítják. E helyt Jakab Attila szakszerű bírálatára utalunk csak.
3. Moralizmus Az egyházaknak erkölcsi hitelességre lenne szüksége, hogy támaszul szolgáljanak híveik számára. Mindenki ismeri Max Weber tézisét a protestáns munkaerkölcs és a polgári fejlődés összefüggéséről. Napjainkban a magyarországi református egyház semmilyen érdemleges üzenettel nem fordul híveihez az általános értékvesztés és a konzumidiotizmus világában.
4. Antidemokratizmus Az egyházi szervezet felépítését a nepotizmus jellemzi, a kölcsönös – elvtelen – kompromisszumok jegyében. Erre megint kitűnő példa a Károli Gáspár Református Egyetem vezetőinek kiválasztása, amelynek semmi köze nincs a tudományos hitelességhez, sem az emberi kvalitásokhoz. A döntéshozatalokban a hallgatói képviselők cinikus korrumpálása is megengedhető eszköznek tűnik a KRE vezetői számára.
5. Önelégültség Az igazi hit hiánya és az erkölcstelen életvitel logikusan vezet ahhoz, hogy a református egyház vezetői saját magukat – minden erkölcsi alap nélkül – felfuvalkodottan a nemzet legkiválóbb képviselőinek gondolják. Ebből következik Bogárdi Szabó püspök törleszkedése a jelenlegi és mindenkori politikai hatalomhoz. Egyértelmű, hogy “áldott Orbán testvér szolgálatával” pénzt és hatalmat akar.
6. A jövőkép hiánya Fentiekből logikusan következik, hogy egy egyház, amelynek olyan kevés köze van a tudományossághoz, nem tud szembenézni a kor kihívásaival. A modern társadalomban elszigetelődnek az emberek egymástól, a hagyományos testvéri közösségek megtartó ereje eltűnik. Ezzel kéne konfrontálódnia a mai teológiának, de csak nagyon kevés képviselője képes rá. Az egyénileg megélt vallásosságot a mai papság képtelen támogatni.
7. Szociálpaternalizmus Az egyházak karitatív feladatvállalása feltételezné, hogy a segítségre szoruló emberben a testvért, az autonóm lényt lássa. A magyar reformátusság által fenntartott otthonokban, például a dunaalmásiban is embertelen módon bánnak a bentlakókkal, nem az Isten képmását látják bennük, hanem önálló érdekérvényesítésre alkalmatlan lényt, az „idiótát”, a „rokkantat”, akiknek a pénzét gátlástalanul le lehet nyúlni. A fuvarozásukra EU-pénzen vásárolt járműveken csak a vezetők száguldoznak,  a célközönség, azaz a fogyatékos azokba még be nem tehette az ülepét. A MRE VEZETŐSÉGE a cigányok megsegítésében is cinikus módon pénzforrást, az EU-pénzek megcsapolásának lehetőség látja csupán.

Hát ezért siralmas a magyarországi református egyház helyzete és kilátástalan a jövője, mert mindenkori vezetői belsőleg azonosultak az ország hatalomtól megzakkant vezérével.